Miközben a Fidesz felszámolta a demokratikus jogállamot, intézményesítette a közpénzek ellopását, megszűntetette a szabad választásokat, addig a legnagyobb ellenzéki párt második embere – a korábbi kormány államtitkára - egy afrikai ország állampolgárának adta ki magát, hamis útlevéllel bankszámlát nyitott, és oda tízmilliókat fizetett be – az ausztriai bankszámláján levő százmilliókon túl. Mindeközben vezette az ellenzéki párt programalkotó munkacsoportját, és éhségmenetet szervezett – tehát nagyon aggódott a demokráciáért.
Ez történt Magyarországon 2010-től 2014-ig – a Dózsa parasztfelkelés ötszázéves évfordulóján. Pár év múlva majd a Mohácsi vész ötszázadik évét emlékezhetjük – akkoriban voltak ilyen züllött közállapotok Magyarországon.
Ez a történet annyira abszurd, hogy űbereli a sztálini koncepciós perek kitalált beismerő vallomásait, a Rajk-per csőszkunyhóját. Ilyent még Sztálin sem talált ki az ellenfeleire – de a Magyar Szocialista Párt tudott ezzel szolgálni a kormánypártnak. Ez a Simon Gábor ügy egy világszám az egyetemes politika-történetben is – ilyen sztori talán még nem is hullott a világon egyetlen választási kampányban sem a kormánypárt ölébe.
De világszám az is, hogy egy kormánypárt a hatalomból az ellenzéki pártvezérek korruptságával tud kampányolni – és nyerni.
A probléma mindezzel pusztán annyi, hogy diadalittas kormánypártunk csak azon dolgozik, hogy az ő embereinek ne kelljen már egy afrikai ország útleveléből kikandikálva bankszámlát nyitniuk Magyarországon. Tehetik szabadon, legálisan.
