Tamás Gáspár Miklós az Élet és Irodalom legfrissebb számában felvázolt egy baloldali program-vázlatot. Azt írja ebben egyebek mellett: „Az százezer lakos alatti településeken népszavazások állapítják meg és módosítják menet közben a költségvetést, és vetik ki a helyi adókat.”
Szép, szép, de látott már a filozófus helyi költségvetést? Működtetett már valaki a környezetében bármilyen közszolgáltatást? Ez egy felelős szakma, amelynek szabályai vannak. Ehhez képest ennek a javaslatnak van realitása? Szerintem semmi - ez a javaslat tökéletesen működésképtelen, ez nem a mai Magyarországnak szóló program. Ez a pontja legalábbis. Amúgy a többin is el lehet vitatkozni – még akkor is, ha a szerző ki is jelenti, hogy javaslatai a demokrácia minimumát képezik, és aki meglepődik rajtuk, az nem demokrata. Ennek ellenére vannak benne jó gondolatok is: pl. képviselő, miniszter, polgármester és miniszterelnök egyszer lehet valaki, és nem ismételhet. A miniszterelnöki ciklust TGM 1 évben határozná meg – ez azért megint a működésképtelenségbe visz.
De maradjunk a helyi költségvetésre vonatkozó filozófusi programnál - és szabadjon rajta azért meglepődnöm, a demokrata státuszom elvesztése nélkül is. Ki lenne a felelőse a költségvetés összeállításának, végrehajtásának? Ez a „felelős” nem bírna-e túlzott befolyással – akár a többségi akarattal szemben is erre a költségvetésre? Ügyes, és aktív polgárok megbuherálnák a költségvetést a saját privát-érdekű javaslataikkal, és a kevésbé aktívakkal ezt már a közjóként fogadtatnák el. Tehát ugyanazok a problémák jönnének elő sokkal élesebben, és kezelhetetlenebbül, mint a képviseleti demokráciában. Ha pedig nem lenne felelőse, akkor az azt is jelentené, hogy gazdátlan lenne az a költségvetés. Kész anarchia.
Szerintem még az öntudatos, részvételre kész polgárok sem igénylik, hogy napi, illetve szakmai szinten foglalkozzanak a helyi ügyekkel. Szeretnék inkább ezt a képviselőikre és a szakértő apparátusra bízni, az elszámoltatás jogának fenntartásával. Miért nem jó a képviseleti demokrácia, vagy ahogy TGM ezt korrigálja, a képviseleti kormányzás? Nem kellene feltalálni a spanyolviaszt. Erősíteni a részvételt és az érdemi beleszólást, a nyilvánosságot - az teljesen rendben van, de közben a szakmai hozzáértést, a felelősséget, a kormányzás alapját sem kellene szétverni egy doktrína kedvéért.
Magyarországon még a társasházi közvetlen demokrácia is működésképtelen, mert a tulajdonosok lényegében érdektelenek ennek napi és szakmai ügyei iránt. Különféle jogi technikákkal kell elérni a társasházak működőképességét - közgyűlések határozatképességét, küldöttgyűlés intézményének bevezetése stb. - hogy a felelősséget vállaló és viselő pár ember dönteni tudjon, mert a többség soha el nem megy ezekre a fórumokra. Holott a közügyeknél sokkal fontosabb kötelék – a tulajdona, a lakása – fűzné ide. Mégis kevesen éreznek késztetést, hogy a társasház költségvetését összeállítsák, ellenőrizzék. Fontosabb ennél a vacsora-készítés, a gyermeknevelés aktuális teendői, vagy éppen a szórakozás. Mindezek a „privát-érdekek” és tevékenységek az adott ember szempontjából még magasabb rendűek is fontosságban, mint a társasház ügyei. Miért kellene pl. a társasháznak kiemeltebb helyen szerepelnie az ember életében, mint a saját gyerekének? Az embereknek egy igényük van a társasházzal szemben: menjenek jól, szakszerűen és tisztességesen a dolgok, és a saját javaikat – amennyiben ez a társasház befolyása alá tartozik – ne károsítsa. Ezért választanak – nagy nehézségek árán – a társasházban tisztségviselőket, akik vállalják ezt a feladatot. A lakók arra tartanak igényt, hogyha rossz irányba mennek a dolgok, akkor beavatkozhassanak. Ez az emberi, polgári hozzáállás a jellemző Magyarországon – ez sem nem negatív, sem nem pozitiv – ilyen és kész. Ha lehet valaminek minősíteni, akkor inkább teljesen életszerűnek minősíteném az emberek ilyen hozzáállását.
Ezek alapján nem életidegen politikai formációkat kellene az emberekre felülről ráerőltetni, hanem el kellene fogadni az embereket olyannak, amilyenek és ennek mentén kialakítani a közügyek intézésének valóban demokratikus szabályait – lett légyen az társasház, falu, város, megye és ország.
A 100 ezer lakos alatti településeken – ha megvalósulna a filozófus javaslata – százezer, vagy éppen a teljes lakosság szívná saját részvételi érdektelenségének, szakszerűtlenségének következményeit. A faluban a nagyhatalmú emberek (pl. a legnagyobb földtulajdonos és foglalkoztató) simán megszervezik maguknak, ezzel manipulálják a népszavazást. Hogy népszavazás állapítsa meg a helyi adót? A magyar életben - a faluban a nagygazdák, a városban a nagyvállalkozók a következő dilemmával szembesítenék a szavazópolgárokat: "Gyerekek, vagy a helyi adó ellen szavaztok, vagy nem lesz munkahelyetek, hát úgy szavazzatok." Mindenki értene a szép szóból - vélhetően.
Csak azért, mert a közvetlen demokrácia, a népszavazás elméleti szinten maga a tökély, a demokrácia netovábbja – milyen szép volt ez az ókori Görögországban stb. - nem fogok melléállni, ha a gyakorlatban, az életben mindenhol csak a képviseleti demokrácia mankóival megtámogatva működőképes.
Ha a közvetlen demokrácia a társasházban működésképtelen, tízszeresen az már egy ezer, kétezer lakosú faluban is. Feltéve persze, ha a közvetlen demokrácia intézményeihez is – mint ahogy az emberekhez is – doktriner módon közelítünk: egy falu, város működtetését, fejlesztését – azaz a költségvetése elfogadását, végrehajtását – akarjuk e köré szervezni. Be kellene látni, hogy nem arra való. Az ókori Görögország már soha nem jön vissza. Egyedi ügyekben, kezdeményezésekben ott a helye a népszavazásnak – de általános elvként nincs.
TGM konkluziója az, hogy „az elmúlt két évtizedben gyakorolt és csődöt mondott parlamenti és helyhatósági politika („pártpolitika”) folytathatatlan.” Ez lehetséges, de a helyi költségvetések népszavazással való elfogadására alapozó – és általában a közvetlen demokrácia intézményeire épített javaslat pedig működésképtelen, és egy szemernyivel sem demokratikusabb, mint a képviseleti demokrácia.
A magam részéről mégiscsak a 89-es alkotmányhoz való visszatérést – és annak megújítását javasolnám. A képviseleti demokrácia úgy rossz ahogy van, ezért állandóan javítgatni kell – de kellene egy bölcs belátás ahhoz, hogy nála csak rosszabbak vannak (Churchill után szabadon).
Ha elragadná képzeleted a „cserépszavazás” tiszta demokráciája – mindig gondolj arra, milyen magasztos lehet egy társasházi lépcsőházban ügydönteni. Ez, mint a közügyekben való részvétel, a demokrácia legmagasabb foka - nem röhejes?
