HTML

Szentgróti

A demokratikus jogállamért

Friss topikok

Linkblog

Őszirózsás populizmus

2018.11.01. 01:16 Szentgróti

Ma száz éve, 1918 október 31-én volt az un. „őszirózsás forradalom” és ugyanezen a napon ölték meg Tisza Istvánt. Bárcsak egyik se következett volna be – ma nem ilyen országban élnénk.  Azonban egyikből következett a másik – Tisza Istvánt bizony az „őszirózsás forradalmárok” ölték meg.

Október végére - csak Magyarországra koncentrálva - az a helyzet, hogy az ország a négyéves háborúban kimerült, nyilvánvaló vált a háború elvesztése. Az államszervezet meggyengült, de nem omlott össze.

Október 22-én Tisza István kormánypárti képviselő felszólalt a Képviselőházban, és a háborús helyzetre tekintettel nemzeti összefogást, és az ország határainak fegyveres megvédését sürgette.

Október 23-án Wekerle Sándor miniszterelnök bejelentette lemondását, azzal, hogy a Képviselőház összes pártjának részvételével alakuló kormány alakuljon meg. Az új kormány megalakulásáig a legsürgősebb teendőjének az ország határainak biztosítását és az ország határain kívül levő hadseregrészek hazahozatalát tekintette.  „Enélkül egy perczig sem maradhatunk.” - mondta képviselőházi beszédében. A belnyugalom és a béke mindenáron való támogatására kérte a képviselőket.

A Károlyi féle parlamenti ellenzék, és a parlamenten kívüli ellenzék:  a  szociáldemokrata párt (Garami, Kunfi), a polgári radikálisok (Jászi Oszkár) – elutasította a részvételt a nemzeti összefogásban, és az október 30-án a mérsékelt parlamenti ellenzék bevonásával megalakult Hadik János kormányában való részvételre.

Ezért már október 23-án elhatározták, hogy létrehozzák a Nemzeti Tanácsot, amely október 25-én alakult meg, Károlyi Mihály elnökletével.  Ugyanezen a napon szökött katonákból és Oroszországból visszaért volt hadfoglyokból megalakul a Katonatanács, akiknek nem tetszett ez a politikai helyzet, és úgy döntöttek, felkelést robbantanak ki, - erről pedig október 30-án Károlyit is tájékoztatták. A Budapesten állomásozó katonaság és karhatalom egy része megtagadta a kormány és városparancsokság parancsait. A Nemzeti Tanács oldalára átállt a rendőrség.  A szociáldemokrata párt munkástanácsok felállításáról határozott, a Népszava újságírói lázítják a szervezett munkásokat.

Miután az utca a Katonatanács által parancsnokolt katonai egységeké lett – október 31-én lemond Hadik János miniszterelnök, és József főherceg Károlyí Mihályt nevezi ki miniszterelnöknek. Az esti órákban az új kormány leteszi az esküt. Másnap visszavonták az esküjüket, és a Nemzeti Tanácsnak tesznek esküt.

Erős a gyanú arra, hogy a Katonatanács október 31-e zűrzavaros óráiban szökött katonákból álló különítménnyel meggyilkoltatja Tisza Istvánt. Erős gyanú van arra is, hogy e különítménynek tagja volt a népszavás újságíró, Pogány József is, aki hamarosan a Károlyi kormány hadügyminisztere ellen is merényletet kísérel meg, hogy aztán a Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa legyen. Kicsit később, 1938-ban Sztálin végeztette ki a Szovjetunióban. Ha pedig a Katonatanács a Tisza-gyilkosság megrendelője és kivitelezője – akkor már nem vagyunk messze a Nemzeti Tanács ügybeni szerepétől. Bár Károlyi felbujtói szerepét később nem sikerült bizonyítani.

A Károlyi kormány igér minden szépet és jót: általános választójogot, alkotmányozó gyűlést, földreformot, békét. Ez a tiszta populizmus – igérni mindet, ha nem reális, akkor is.  November 1-én a kormány  felhatalmazza Linder Béla hadügyminisztert, hogy rendelje el a magyar haderő azonnali fegyverletételét. Ki az a Linder Béla? Egy ezredesi rangú alkoholista frontkatona, súlyos sérülten tért vissza az olasz frontról. Híres-hírhedt mondása volt: „ „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!”,  Irányultságáról mident elmond, hogy a Tanácsköztársaság bécsi katonai megbízottja lett. Rövid ideig volt hadügyminiszter, a november 13-i belgrádi tűzszüneti egyezményt, amely előírja a a magyar csapatok határokról visszavonását, és leszerelését – ő írja alá. Jellemző, hogy Károlyi a miniszterét a beiktatásán ismeri meg – ennyire kompetens és felkészült volt Károlyi egyáltalán a kormányzásra.

November 16-án  Károlyiék feloszlatják a magyar Képviselőházat és kikiáltják a népköztársaságot. Károlyi Mihály lett a népköztársasági elnök.

Nem részletezem, ezt így folytatták tovább egészen 1919 augusztusi bukásukig  - mondhatni Trianonig, ami végülis szentesítette ámokfutásukat.

Eddig igyekeztem a tényekre, 1918. októbere-novembere magyar eseménytörténetére szorítkozni.  Kerek 100 év  telt el azóta – és ez elégséges távlat az akkori események értékelésére.  Én e tényekből az alábbi véleményt tudom kialakítani.

A nagy háború magyar részről úgy indult – Tisza arra kért garanciát a németektől – hogy Románia nem tör Erdélyre és Magyarországra. 1916-ban már egyszer be is törtek, ahonnan csak német segítséggel tudtuk kiverni őket.  És a háború 1918-ban úgy zárul, hogy újra itt van a románok igénye Erdélyre – hogy a többi nemzetiség igényeit ne is említsem.  1918. október 17-én a magyar Képviselőházban Vajda Sándor (alias Alexandru Vaida-Voevod ) román nemzetiségű képviselő be is jelenti, hogy a továbbiakban nem ismeri el a magyar országgyűlés fennhatóságát, csak a román nemzetgyűlését – magyarul, viszik Erdélyt és részeit. Világos beszéd volt, Wekerle Sándor miniszterelnök rá is szólt, tartsa tiszteletben az alkotmányt, de ennél több nem történt.

Csak ezekből a tényekből világosan kellett látnia már a kortársaknak is, hogy itt a tét most nagyobb, mint az általános választójog, vagy a földreform belpolitikai csatározásai.  Itt az ország létéről van szó.

Lényeges az időpont: 1918 október 31-én még egyetlen idegen katona sem lépett a történelmi Magyarország területére. És millió magyar katona van fegyverben. (1918 december közepéig egymilliókétszázezer katonát szerel le a Károlyi kormány!).

November 3-án köti meg az akkor már nem létező Monarchia a Padova fegyverszüneti egyezményt, amelyet követ november 13-án a Linder Béla által aláírt – sokak által feleslegesnek mondott – belgrádi fegyverszünet.

Azaz tehát van egy időkapu – 1918. október 22-e és november 3-a között , esetleg november 13-a között amikor minden magyar ember és minden magyar politikai szereplő világosan láthatja, mi a tét. Magyarország léte. Meg kellett volna szólalnia a Trianon-csengőnek mindenkiben.

Meg kell jegyezni, hogy ebben az időben a teljes magyar politikai osztály – Tiszától Károlyiig – álomvilágban élt. Sejtelmük sem volt még arról, hogy a nemzetiségek  vezetői és az antatnt-hatalmak milyen hatalmas összeesküvést szőnek Magyarország ellen. Elaltatták őket a Wilsoni elvek, abban bíztak, hogy háborús vereség ellenére nagy baj nem lehet. Készültek egy békekonferenciára, és majd letárgyalják az ügyet a nemzetiségekkel.

E tévhite ellenére  Tisza István 1918 októberében is reálpolitikus volt – Károlyi pedig egy igazi populista kalandor, akit az orránál fogva vezettek a magyar bolsevikok.

Tiszának  a háború elvesztésével kialakult helyzetben az volt a javaslata, hogy a nemzet fogjon össze, és fegyverrel védje meg a határait. Ennek politikai feltételét megteremtette a Wekerle kormány a lemondásával, katonai feltételeket a csapatok visszarendelése teremtette volna meg.  

Károlyi megvalósult és gyorsan végrehajtott javaslata a teljes, önkéntes fegyverletétel. Mindezt tetézte a köztársaság kikiáltása – a királysági államforma  megszüntetése az adott helyzetben a történelmi Magyarország feladását is jelentette.  Gyökér nélküli, szélsőséges eszmék, szélsőséges cselekedetek voltak ezek.

Hát ilyent a világ nem látott azóta sem.

Akkoriban még a franciák is azt feltételezték, hogy a magyar kormány - bárkikből is alakul az meg - kivonja a csapatait a frontokról, és a határokon összpontosítja.  Ettől is tartva sürgették a padovai fegyverszüneti egyezmény aláírását. Nem, Károlyi kérés nélkül, önként letette a fegyvert – egy olyan időszakban, utolsó időablakban, amikor már nyilvánvaló volt a tét, de még meg lehetett volna menteni legalább a magyarlakta területeket. Igen, katonai megoldással.

Igen, az a helyzet, hogy Magyarország számára a háború igazából 1918 októberében kezdődött el. Amikor kifulladt az ország, amikor már lázadoztak a katonák. Ez mind igaz, de a hadsereg még egyben volt, és egy nemzeti összefogással  mozgósítható volt az ország. Ezt kívánta Tisza.  És már akkor is látni kellett volna mindenkinek, hogy ez a nemzet érdeke. 1920-ban a lengyelek bizonyára ugyanúgy ki voltak merülve az őket is sújtó világháborútól, mégis tönkreverték a szovjeteket Varsó mellett. Mert volt egy vezetőjük, akinek helyén volt az esze, meg a szíve.

Mi volt Károlyi és az „őszirózsás forradalom” embereinek válasza a nemzeti összefogásra, és a határok megvédésére? Meggyilkolták Tiszát, lefegyverezték a hadsereget, aláírtak egy szükségtelen fegyverszüneti egyezményt,  eldobták a Szent Koronát. Mindezzel belülről döfték le a hazát, igenis ők vesztették el az országot, mert világháború ide, vagy oda, az még menthető volt.  1848-ban mi történt, amikor Jellasics betört az országba? Kossuth hadsereget toborzott és megvédte a hazát. 1918-ban nem volt Kossuth, mert meggyilkolták. 

A Katonatanács,  a Munkástanács, és hátországuk, a szociáldemokrata párt, a Népszava – nem láttak tovább az orruknál,  – és a legkevésbé érdekelt őket Magyarország sorsa, maguk is gyilkosokká aljasultak. Nagyon tragikusan mutatkozott be a szervezett munkásmozgalom a magyar történelemben.

Kísérje megvetés és teljes feledés az őszirózsás forradalomnak hívott szélsőbaloldali puccsot Magyarország ellen.

Szólj hozzá!

Címkék: őszirózsás forradalom Károlyi Tisza István

Román politikusi pályakép a XXI. században - Mircea Dusa

2018.09.22. 22:29 Szentgróti

Most nevezte ki a román kormány a Székelyföld egy részét is magába foglaló Maros megye prefektusának. De volt már Hargita megye prefektusa is. Aztán belügyminiszter és védelmi miniszter is a Ponta-kormányban. A Szociáldemokrata Párt (PSD) politikusa.
 
Ezeket művelte korábban:
 
-Törvénytervezetet nyújtott be, hogy fosszák meg a mandátumuktól a polgármestereket, ha megtagadják a román nemzeti zászló kitűzését vagy a nemzeti színű vállszalag viselését.
 
-Az ő kezdeményezésére fogadta el a román parlament azt a törvényt 2014-ben, amely kötelezővé teszi, hogy minden városban viselje az "1918. december 1." nevet (az Erdély és Románia 1918-as egyesülését egyoldalúan kinyilvánító Gyulafehérvári Nagygyűlés dátuma) egy főút.
 
-2015-ben kezdeményezésére katonai díszszemle keretében vontak fel egy 28 négyzetméteres román zászlót a 81 százalékban magyarok által lakott Csíkszeredában a megyei rendőrkapitányság előtt.
 
Elképzelem, mi történne, ha ezeknek a szemétségeknek csak egy töredékét merészelné művelni egy kasztíliai spanyol Katalóniában.
 
Elképesztő, hogy egy állam – az Európai Unióban (!) - elnyomandó idegenként kezeli a saját állampolgárait, államilag alázza, terrorizálja őket. Csíkszereda központjában ott éktelenkedik egy túlméretes román ortodox templom, Petőfinek nem lehet önállóan szobrot állítani, utcát kell elnevezni a bálványaikról. Ezek az elnyomás ma is élő és államilag védett szimbólumai. A régi Csíkszeredát is lerombolták, úgy mondták, szisztematizálják. Szegény Csíkszeredának milyen megaláztatáson kell még átmennie?
 
A románok mindig menekültek a saját országukból, így kerültek többségre Erdélyben is. Most is menekülnek, csak már foglalni nem tudnak.
 
„Dunának Oltnak egy a hangja”?  Nem, Oltnak Mircea Dusa a hangja.

Szólj hozzá!

Címkék: Erdély Csíkszereda Mircea Dusa

Befogott orral a Fideszre

2018.04.26. 23:17 Szentgróti

A 2018-as választási eredmények lehetséges magyarázata, hogy a választók döntő hányada, élükön a vidék véleményvezéreivel - a saját személyes jövedelmi-pénzügyi érdekeit követve szavazott a Fideszre - meglehet, eközben undorral nézve e párt és kormánya kommunikációs és korrupciós ámokfutását. Az elmúlt 8 évben mindenki kiépítette, hozzáigazította jövedelemforrásait a NER szabályaihoz. Kiépültek a személyes vállalkozási és foglalkoztatási modellek. Ezek vidéken a termőföldhöz és a támogatásokhoz kapcsolódóan nagyon összetett és minden változásra érzékeny családi vállalkozási struktúrákat eredményeztek. Mindenesetre e rendszer 2018-ra a mezőgazdaságban alapvetően családi tulajdonosi szinten kiépült, és az adott rendszerben optimálisan működik - biztosítja elsősorban a tulajdonosok, másodlagosan a foglalkoztattak jövedelmét. 

És itt messze nem a NER oligarchákról van szó, hanem akár az ellenzék potenciális támogatóiról. 

Sokak - lehet, hogy a túlnyomó többség - számára igencsak valós dilemma volt, hogy ha a Fidesz veszíti, akkor pénzügyileg a család bizonyosan rosszabbul fog járni. A többség felmérte a saját pénzügyi érdekeit - és leszavazott a Fideszre, bármennyire nem is értett egyet e párttal. A Fidesz az, aki fenn tudja tartani a 15%-os szja-t, sőt, egyszámjegyű szja-t ígér, csökkenti a járulékokat stb. Az adók csökkennek, a bérek növekednek, és még a költségvetés is rendben van. 

A kialakított adórendszer központi elemei, a szuperalacsony mértékűre levitt szja, és társasági adó - megoldhatatlan dilemma a választópolgárok számára. Bárhogy is van nekik kedvez - az ő személyes, családi jövedelmüket védi. Aki ebben bele akar nyúlni - az csak ront a helyzeten. 

Erre az érzékeny mérlegelési rendszerre az ellenzék pártjai nem voltak tekintettel. Lehet, nem is értik, miről van szó, hogyan gondolkodnak akár a saját választóik is. Jött Botka László - mint egy elefánt a porcelánboltban -  a  "Fizessenek a gazdagok" jelszóval. Ez egy ostoba politika volt. A  saját választóik számára is - a személyes, családi jövedelmi helyzetükre, a status quóra - kifejezetten fenyegető volt. Magyarországon ettől jelszótól mindenki fenyegetve érezte magát, aki nem a létminimumon él. Akinek címezte, a szegényebb réteg ráadásul nem is tartotta hitelesnek ezt a jelszót, nem hitték el Botkának, hogy ettől nekik jobb lesz. A Momentum programjában sem volt sok innováció - akik az osztalék adóját közelíteni akarták a bérek közterheihez. A tulajdonosi réteg - köszönte szépen,  nem kért belőle. Lehettek szépek, okosak, fiatalok - de itt pénzről van szó gyerekek. 

A 2018-ra kiépült és működő családi-jövedelmi strukturákba az ellenzék durva beavatkozást ígért - ennek támogatása pedig nem állt az érintettek érdekében, felborított volna egy nehezen összerakott rendszert. 

Máig nem érti saját szavazóinak ezen dilemmáját az ellenzék egyetlen pártja sem. Ez a dilemma így fogalmazódik meg: "Nem értek egyet a Fidesszel, de... " vagy: "Utálom a Fideszt, de..." Ezért az ellenzéki szavazók tömegesen szavaztak át a Fideszre - ahogy mondani szokás, befogott orral. 

Ez a nyítja a Fidesz újabb totális győzelmének. 

Szólj hozzá!

Így szólna az emberekhez egy igazi népvezér manapság

2018.04.23. 23:53 Szentgróti

Emlékszem  Bajnai Gordon fellépésére - 2013 októberében talán,  amikor megalakult az Együtt - mindenki kiváncsian várta, milyen szónoki (politikusi) teljesítményt fog nyújtani. Nem volt rossz a szónoklata, hozta a kötelező minimumot - de már akkor látszott, hogy nem egy népvezér-típus. 

Öt év múltával ugyanez a kiváncsi várakozás volt Márky-Zay Péter fellépésével kapcsolatban. 

Majdhogynem az eredmény is ugyanaz. Hozta a kötelező minimumot. Nem volt rossz. Ennyi. De ez biztosan nem elég. 

Még gyakorolni kell a népvezérség nyilvános szónoklattal kapcsolatos részét - biztosan tanulható is a dolog.

Ehhez először is össze kellene tépni a papírt - nagyjából úgy, mint Bush elnök a Parlament előtt 1988-ban. 

Papírból mondani - olvasni! - népvezéri beszédet - ez a kettő nem fér össze. Tűz és víz. Vagy papír, vagy népvezérség. Olyan nincs, hogy papírnépvezér.  De ez a népvezéri gyermekbetegség biztosan kinőhető - legközelebb meg kell majd próbálni. 

De van még egy probléma: úgy látom, megtört Márky-Zay Péter lendülete, mintha tanácstalan lenne maga is a hogyan továbbot illetően. Ez a tanácstalanság is rányomta a bélyegét a beszédre. Megértem. A választás előtt világosan beszélt: ha győz a Fidesz, akkor mozgalmat kell alapítani. Nos, ez a győzelem olyan mértékű volt, hogy szinte leölt minden jóakaratú tenniakarást. Ezt érzem Márky-Zayon. Meg a bizonytalanságot a saját szerepét illetően: fellépjen, ne lépjen, egyik héten nem, mert polgármester, a következő héten igen, de változatlanul polgármester. 

El kell döntenie mindenkinek, hogy merre tovább. Vagy Márky-Zaynak - vagy valaki másnak el kell már végre mondania a tüntető embereknek: "Már ha annyira elégedetlenek vagytok - akkor alakítsunk egy pártot, oda lépjetek be, hozzátok be ismerőseiket, a pártot támogassátok pénzzel, szervezzétek meg a rászoruló emberek jogvédelmét és támogatását, dokumentáljuk és évente egy fehér-könyvben örökítsük  meg a hatalom disznóságait, készüljünk a következő megmérettetésre, önkormányzati és uniós választásokra, szervezzük meg a saját nyilvánosságunkat, kommunikációnkat. stb. stb. Itt vagytok 100 ezren, és itt van a bankszámla száma, a sárga csekket éppen most osztogatják köztetek - fejenként fizessetek be 10 ezer forintot, ez indulónak elég lesz. Ha erre nem vagytok képesek, ha csak a  kifogásaitokat tudjátok sorolni - akkor hagyjuk a fenébe ezt az egész tüntetősdit." 

Így szólna az emberekhez egy igazi népvezér manapság - papír nélkül.

2 komment

Címkék: Márky-Zay Péter

Orbán Viktor nem gyáva

2014.03.17. 19:51 Szentgróti

- amikor visszautasítja a miniszterelnök-jelölti vitát. Rosszabb: nem tiszteli az ország népét, a választókat, az embereket. 

Téved, ha azt hiszi, felettünk áll. Le kell szállítani a magas lóról. 

1 komment

Címkék: választás Orbán

Nem süt a nap

2014.03.15. 16:53 Szentgróti

Az Országos Meteorológiai Szolgálat időjárás-előrejelzése által megfélemlített ellenzéki vezetők lemondták a március 15-i megemlékezést. 

Mi lett volna velük 1848-ban? Akkor sem sütött a nap. 

Szólj hozzá!

Címkék: március 1848

Afrika Korps

2014.03.14. 19:20 Szentgróti

Miközben a Fidesz  felszámolta a demokratikus jogállamot,  intézményesítette a közpénzek ellopását, megszűntetette a szabad választásokat, addig a legnagyobb ellenzéki párt második embere – a korábbi kormány államtitkára -  egy afrikai ország állampolgárának adta ki magát, hamis útlevéllel bankszámlát nyitott, és oda tízmilliókat fizetett be – az ausztriai bankszámláján levő százmilliókon túl. Mindeközben vezette az ellenzéki párt programalkotó munkacsoportját, és éhségmenetet szervezett – tehát nagyon aggódott a demokráciáért.

Ez történt Magyarországon 2010-től 2014-ig  – a Dózsa parasztfelkelés ötszázéves évfordulóján. Pár év múlva majd a Mohácsi vész ötszázadik évét emlékezhetjük – akkoriban voltak ilyen züllött  közállapotok Magyarországon.   

Ez a történet annyira abszurd, hogy űbereli a sztálini koncepciós perek kitalált beismerő vallomásait, a Rajk-per  csőszkunyhóját. Ilyent még Sztálin sem talált ki az ellenfeleire – de a Magyar Szocialista Párt tudott ezzel szolgálni a kormánypártnak. Ez a Simon Gábor ügy egy világszám az egyetemes politika-történetben is  –  ilyen sztori talán még nem is hullott a világon egyetlen választási kampányban sem a kormánypárt ölébe. 

De világszám az is,  hogy egy kormánypárt a hatalomból az ellenzéki pártvezérek  korruptságával tud kampányolni – és nyerni. 

A probléma mindezzel pusztán annyi, hogy diadalittas kormánypártunk csak azon dolgozik, hogy az ő embereinek ne kelljen már egy afrikai ország útleveléből kikandikálva bankszámlát nyitniuk Magyarországon. Tehetik szabadon, legálisan. 

Szólj hozzá!

Címkék: MSZP Simon

A második uniós koki Orbánnak

2011.07.28. 15:00 Szentgróti

Az Európai Unió Bírósága ítélete szerint nincs összhangban az európai uniós joggal a magyar áfa-szabályozásnak az a része, amely kizárja a ki nem fizetett beszerzésekhez kapcsolódó áfa-visszatérítést. Ez már a második koki, ha a Médiatörvényt tekintjük az elsőnek.

Orbánék álláspontja szerint „Magyarország  Európai Unióhoz történt 2004-es csatlakozása és 2010 júniusa között a hivatalban lévő kormányok nem tudták rendezni az áfa-visszatérítési szabályok összhangba állítását az uniós normákkal. Az Orbán-kormány hivatalba lépésekor már csak az Európai Bizottságnak az Európai Bírósághoz benyújtott keresetét kapta meg.  Az Európai Bizottság 2007 márciusában indította meg Magyarországgal szemben a jogsértési eljárást, ennek ellenére az évek során nem történt érdemi előrelépés. A Bajnai-kormány először és egyben utoljára 2009 októberében közölte álláspontját, az ügyet azonban nem rendezte, a költségvetést és a vállalkozásokat érintő kérdést a jelenlegi kormányra hárította. Ezt követően döntött az Európai Bizottság a bírósági kereset benyújtása mellett, amelyet az éppen hivatalba lépő magyar kormány számára 2010. június 7-én kézbesítettek" - közölte az Nemzetgazdasági Minisztérium.

Tény, hogy ebben az alapvetően szakmai-adótechnikai kérdésben – az áfa törvény adott, és uniós jogba ütköző szabályozásában nem az Orbán kormány a ludas. Mégis, ez a hátramutogatás alapvetően rosszhiszemű és hazug, jól példázva amúgy a Fidesz-politika alapvonásait. Vélhetően a Bajnai kormány bármilyen javaslattal állt volna elő a kérdésben, ugyanazt kapta volna Orbánéktól, mint most utólag: hozzá nem értő, tehetetlen stb.

Ugyanakkor azt már nem tudják letagadni, hogy az Európai Bizottság keresetét már a Fidesz- kormánynak kézbesítették, ahogy írják 2010 június 7-én. Nos, az elmúlt egy évben miért nem sikerült megmutatni a magyar embereknek, vállalkozóknak, és a világnak, hogy hogyan kell egy adózási kérdést úgy megoldani, ahogy azt egyedül csak a Fidesz tudja. A bírósági döntés napján kezdenek el aggódni a költségvetési bevételkiesés miatt??? Ez a tétel miért maradt ki a világraszóló adóátalakításokból, amelyeket már az Unióban is mintának tekintenek?

Azért maradt ki ez a tétel, mert alapvetően felelőtlen, minden szakmai alapot nélkülöző módon működik ez a kormány, fontosabb neki a piár, az emberek felé folytatott manipulatív kommunikáció, mint az érdemi és felelős kormányzás.

Ebből aztán következik, hogy hamarosan jönnek majd a további kokik  is sorra, a különadóval, és egyebekkel.  Talán fel kellene már ébrednie mindenkinek.

Szólj hozzá!

A filozófus és a helyi költségvetés

2011.07.23. 22:07 Szentgróti

Tamás Gáspár Miklós az Élet és Irodalom legfrissebb számában felvázolt egy baloldali  program-vázlatot.  Azt írja ebben egyebek mellett: „Az százezer lakos alatti településeken népszavazások állapítják meg és módosítják menet közben a költségvetést, és vetik ki a helyi adókat.”

Szép, szép, de látott már a filozófus helyi költségvetést? Működtetett már valaki a környezetében bármilyen közszolgáltatást? Ez egy felelős szakma, amelynek szabályai vannak. Ehhez képest ennek a javaslatnak van realitása? Szerintem semmi - ez a javaslat tökéletesen működésképtelen, ez nem a mai Magyarországnak szóló program. Ez a pontja legalábbis. Amúgy a többin is el lehet vitatkozni – még akkor is, ha a szerző ki is jelenti, hogy javaslatai a demokrácia minimumát képezik, és aki meglepődik rajtuk, az nem demokrata. Ennek ellenére vannak benne jó gondolatok is: pl. képviselő, miniszter, polgármester és miniszterelnök egyszer lehet valaki, és nem ismételhet. A miniszterelnöki ciklust  TGM 1 évben határozná meg – ez azért megint a működésképtelenségbe visz.

De maradjunk a helyi költségvetésre vonatkozó filozófusi programnál - és szabadjon rajta azért meglepődnöm, a demokrata státuszom elvesztése nélkül is. Ki lenne a felelőse a költségvetés összeállításának, végrehajtásának? Ez a „felelős” nem bírna-e túlzott befolyással – akár a többségi akarattal szemben is erre a költségvetésre? Ügyes, és aktív polgárok megbuherálnák a költségvetést a saját privát-érdekű javaslataikkal, és a kevésbé aktívakkal ezt már a közjóként fogadtatnák el. Tehát ugyanazok a problémák jönnének elő sokkal élesebben, és kezelhetetlenebbül, mint a képviseleti demokráciában.  Ha pedig nem lenne felelőse, akkor az azt is jelentené, hogy gazdátlan lenne az a költségvetés. Kész anarchia.

Szerintem még az öntudatos, részvételre kész polgárok sem igénylik, hogy napi, illetve szakmai szinten  foglalkozzanak a helyi ügyekkel. Szeretnék inkább ezt a képviselőikre és a szakértő apparátusra bízni, az elszámoltatás jogának fenntartásával.  Miért nem jó a képviseleti demokrácia, vagy ahogy TGM ezt korrigálja, a képviseleti kormányzás? Nem kellene feltalálni a spanyolviaszt. Erősíteni a részvételt és az érdemi beleszólást, a nyilvánosságot  - az teljesen rendben van, de közben a szakmai hozzáértést, a felelősséget, a kormányzás alapját sem kellene szétverni egy doktrína kedvéért.

Magyarországon még a társasházi közvetlen demokrácia is működésképtelen, mert a tulajdonosok lényegében érdektelenek ennek napi és szakmai ügyei iránt. Különféle jogi technikákkal kell elérni a társasházak működőképességét  - közgyűlések határozatképességét,  küldöttgyűlés intézményének bevezetése stb. - hogy a felelősséget vállaló és viselő pár ember dönteni tudjon, mert a többség soha el nem megy ezekre a fórumokra. Holott a közügyeknél sokkal fontosabb kötelék – a tulajdona, a lakása – fűzné ide. Mégis kevesen éreznek késztetést, hogy a társasház költségvetését összeállítsák, ellenőrizzék. Fontosabb ennél a vacsora-készítés, a gyermeknevelés aktuális teendői, vagy éppen a szórakozás. Mindezek a „privát-érdekek” és tevékenységek az adott ember szempontjából még magasabb rendűek is fontosságban, mint a társasház ügyei. Miért kellene pl. a társasháznak kiemeltebb helyen szerepelnie az ember életében, mint a saját gyerekének? Az embereknek egy igényük van a társasházzal szemben: menjenek jól, szakszerűen és tisztességesen a dolgok, és a saját javaikat – amennyiben ez a társasház befolyása alá tartozik – ne károsítsa. Ezért választanak – nagy nehézségek árán – a társasházban tisztségviselőket, akik vállalják ezt a feladatot. A lakók arra tartanak igényt, hogyha rossz irányba mennek a dolgok, akkor beavatkozhassanak. Ez az emberi, polgári hozzáállás a jellemző Magyarországon – ez sem nem negatív, sem nem pozitiv – ilyen és kész. Ha lehet valaminek minősíteni, akkor inkább teljesen életszerűnek   minősíteném az emberek ilyen hozzáállását.

Ezek alapján nem életidegen politikai formációkat kellene az emberekre felülről ráerőltetni, hanem el kellene fogadni az embereket olyannak, amilyenek és ennek mentén kialakítani a közügyek intézésének valóban demokratikus szabályait – lett légyen az társasház, falu, város, megye és ország.

A 100 ezer lakos alatti településeken – ha megvalósulna a filozófus javaslata – százezer, vagy éppen a teljes lakosság szívná saját részvételi érdektelenségének, szakszerűtlenségének következményeit. A faluban a nagyhatalmú emberek (pl. a legnagyobb földtulajdonos és foglalkoztató) simán megszervezik maguknak, ezzel manipulálják a népszavazást. Hogy népszavazás állapítsa meg a helyi adót? A magyar életben - a faluban a nagygazdák, a városban a nagyvállalkozók a következő dilemmával szembesítenék a szavazópolgárokat: "Gyerekek,  vagy a helyi adó ellen szavaztok, vagy nem lesz munkahelyetek, hát úgy szavazzatok."  Mindenki értene a szép szóból - vélhetően.

Csak azért, mert a közvetlen demokrácia, a népszavazás elméleti szinten maga a tökély, a demokrácia netovábbja – milyen szép volt ez az ókori Görögországban stb. - nem fogok melléállni, ha a gyakorlatban, az életben mindenhol csak a képviseleti demokrácia mankóival megtámogatva működőképes.

Ha a közvetlen demokrácia a társasházban működésképtelen, tízszeresen az már egy ezer, kétezer lakosú faluban is. Feltéve persze, ha a közvetlen demokrácia intézményeihez is – mint ahogy az emberekhez is  – doktriner módon közelítünk: egy falu, város működtetését, fejlesztését – azaz a költségvetése elfogadását, végrehajtását – akarjuk e köré szervezni. Be kellene látni, hogy nem arra való. Az ókori Görögország már soha nem jön vissza. Egyedi ügyekben, kezdeményezésekben ott a helye a népszavazásnak – de általános elvként nincs.

TGM konkluziója az, hogy „az elmúlt két évtizedben gyakorolt és csődöt mondott parlamenti és helyhatósági politika („pártpolitika”) folytathatatlan.”  Ez lehetséges, de a helyi költségvetések népszavazással való elfogadására alapozó – és általában a közvetlen demokrácia intézményeire épített javaslat pedig működésképtelen, és egy szemernyivel sem demokratikusabb, mint a képviseleti demokrácia.

A magam részéről mégiscsak a 89-es alkotmányhoz való visszatérést – és annak megújítását javasolnám. A képviseleti demokrácia úgy rossz ahogy van, ezért állandóan javítgatni kell – de kellene egy bölcs belátás ahhoz, hogy nála csak rosszabbak vannak (Churchill után szabadon).

Ha elragadná képzeleted a „cserépszavazás” tiszta demokráciája – mindig gondolj  arra, milyen magasztos lehet egy társasházi lépcsőházban ügydönteni. Ez, mint a közügyekben való részvétel, a demokrácia  legmagasabb foka  -  nem röhejes?

Szólj hozzá!

Címkék: demokrácia közvetlen

Az öszödi kazetta, a TV-ostrom és napjaink igaz története (1-10.)

2011.03.16. 23:30 Szentgróti

Miniszterek, főrendőrök és főtitkosszolgák csak pislognak, nem értik, hogyan történhetett  meg, az ellenzéki képviselők már akkor is jól begyakoroltan tették a dolgukat, bizottságok alakulnak és üléseznek, a jogtudósok feltárják a szociológiai mélységeket és a történelmi távlatokat,  kedvükre elemezhetnek és ajánlásokat fogalmazhatnak. A történelem ura mindezek láttán csak mosolyog – az ő terepe a cselekvés, a többiek csak ülésezzenek, bizottságosdizzanak, elemezzenek és vitatkozzanak, azért vannak.

***

Egy bloghoz kissé méltatlanul hosszúra sikeredett  az őszödi kazetta és a Fidesz igaz  történetét felvázoló, lentebb – 10. részben közétett írás  ezért hát következzen itt a rövid összefoglaló azzal, hogy akit érdekel a tételes bizonyítás, az olvassa el a részleteket is tartalmazó fejezeteket.

Az írásban közölt megállapításokra a ténybeli következtetés módszerével jutottam, a megtörtént eseményekből lehet következtetni összefüggő, irányított folyamtokra. Következzék hát:

1.

Az első állítás, hogy Orbán Viktor 2006. július 10-e és július 22-e közötti időben megismeri Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszédét, eljut hozzá a hangfelvétel. Ez egyébként nem új állítás, erre a következtetésre jutott az események sodrában már Debreczeni József is.

2.

Az, hogy Orbán Viktor „idő előtt” –tehát a 2006. szeptember 17-i közzététele előtt ismeri a hangfelvételt, elsőként az általa is jegyzett, 2006. július 22-i keltű Jó reggelt Magyarország! kiáltvány szövegszerű elemzésével bizonyítható. Az egész kiáltvány nem más, mint egy reflexió az őszödi beszédre.  A hangfelvétel hordozta azt a bennfentes információt, amelyre válaszul a kiáltvány megszületett. További bizonyíték, hogy Orbán Viktor akkori beszédeiben, írásaiban látnoki módon egészen pontosan megjósolta azokat a tüntetéseket, a „békétlenséget”, ami be is következett. Egy apró – közvetett képi bizonyíték is van: a Magyar Nemzet 2006. augusztus 11-i pénteki számában jelenik meg egy írás, Az őszi politikai szezon elé - Kérdés, hogy az ellenzék tud-e majd áttörést, győzelmet aratni?, amelyet elég beszédesen egy magnókazettát ábrázoló rajz illusztrál.

3.

A kérdés ezek után az, hogy mit tesz a Fidesz az öszödi beszéd hangfelvételével? Dönthettek volna az azonnali nyilvánosságra hozatalról is – de nem, ők ennek az ellenkezőjéről, a felhasználásáról döntöttek: stratégiát építettek rá, kidolgozták titkos politikai forgatókönyvüket. Az eseménytörténet ezt igazolja. És innen indulnak a 2010-es rengéshullámok, amelyek elvezettek a 2/3-os választási győzelemhez, következményeihez, és új Alkotmányhoz.

4.

Az események 2006 július 22-től annyira ütemre történnek, hogy csak a vak nem látja ebből a koreográfiát. A kormánybuktatás 2006 nyarán kidolgozott és  az öszödi beszéd nyilvánosságra hozatalára alapozott fideszes stratégiája - az eseménytörténetből rekonstruálhatóan - három fő részből, felvonásból áll:
I. Felvonás: Augusztus – a mozgósítás ideje.
II. Felvonás: Szeptember – a robbantás ideje.

III. Felvonás: Október
– az eltakarítás  ideje.

Szeptember elejétől a következő, magasabb szintre emelő főbb történésekre építve  ütemezhetők is az események:
Első ütem: szeptember 3-a vasárnap: Fidesz kampány-nyitó.
Második ütem: szeptember 9-e szombat: Vízválasztó című Orbán-írás 3. része a Magyar Nemzetben. Ez egy szabályos kiátkozó írás Gyurcsány Ferenc és a kormány ellen.
Harmadik ütem: szeptember 17-e vasárnap: az öszödi beszéd nyilvánosságra „kerülésének” napja.
Negyedik ütem: szeptember 23-a szombat: terv szerint Fidesz nagygyűlés a hazugság ellen.Ötödik ütem: október 1-e vasárnap: önkormányzati választások napja.
Hatodik ütem: október 3-a kedd: 72 órás ultimátum a kormánynak a lemondásra.

Szeptember hónap első felében az eseménytörténetben az figyelhető meg, hogy 17-éig egyre „fokozódik” a helyzet, egyre magasabb szintet ér el a feszültség. Gyurcsány Ferenc kampány-rendezvényeit folyamatos rendzavarások kísérik. A feszültségnövelő Orbán-beszédek és nyilatkozatok is a 17-e előtti héten hangzanak el: …Minden voks kell, hogy meg tudjunk indulni a kormány ellen”, Ha nem látja be a kormány, hogy meg kell hátrálnia, majd belátja a lába” „A népnek joga van az ellenállásra”. Szeptember 16-án – egy nappal a hivatalosan nem ismert nagy esemény előtt, a Magyar Nemzet valóságos tematikus hazugság-számmal jelentkezik, ez mellett és két írás is foglalkozik az FTC-vel, az egyik összeköti a Fradi ügyeit az ország ügyeivel, és a másik felkarol egy szurkolói kezdeményezést. Az is megfigyelhető, hogy az ütemváltások egyhetes ütemezéssel – hétvégén történnek.  Mintha a politikai és a társadalmi feszültség csúcspontja szeptember 17. napjára lenne hangolva.

Ilyen előzmények után érkezik el szeptember 17-e a harmadik ütem: az őszödi beszéd nyilvánosságra „kerülésének” napja. Ez az ütem már a Második felvonáshoz  tartozik, hiszen itt minőségi váltás van az eseményekben: ez a robbantás ideje. A nyár közepi politikai stratégia – amelyet visszafejtünk – úgy szólt, hogy szeptember közepén, az önkormányzati választási kampány középidőszakához igazítva -  a nyílt politikai válság kirobbantása fog megtörténni, az öszödi beszéd nyilvánosságra hozatalával. Addigra a szervezett politikai hazugság vádjára előzetesen  felkészített, kíváncsivá tett és mozgósított tömegek izgatottan, a befogadásra teljesen készen – az „ugye ezt már én is megmondtam” érzésével - fogják várni a „leleplező erőt”. És a vád mindenki számára napnál világosabban bebizonyíttatik: a vádlott egyenes adásban kiáll a színpadra, és a váddal egyező, azt még túl is licitáló teljes körű beismerő vallomást tesz. A vallomásáról készült hangfelvételt az izgatottan  várakozó milliók számára azonnal sugározzák a  televíziók, rádiók, közlik az újságok és az internet. Ez a központi eleme a stratégiának, ennek kell kiváltania azt az elsöprő erejű társadalmi felháborodást, a politikai válságot, amely elvezet a kormány bukásához. Orbán az egész addigi kampányában erről beszél, az emberek érthető elemi felháborodását vetíti előre.  Az „öszödi beszéd”  nyilvánosságra hozatalára rászervezett, de spontánnak beállított tüntetésekkel elmélyítik és fenntartják a politikai válságot.

Ezt követi a negyedik ütem: szeptember 23-a – szombat: Tüntetés a Hősök terén a nyílt és szervezett hazugság kampány ellen - a Jó reggelt Magyarország! kiáltványban 2006. július 22-én eltervezve. Terv szerint egy héttel vagyunk az öszödi beszéd nyilvánosságra „kerülése” után, és egy héttel az önkormányzati választások előtt - világos már, hogy miért Jó reggelt Magyarország! a kiáltvány neve, és miért szeptember 23-a volt a meghirdetett időpontja? Ez csak a forgatókönyvben volt így megtervezve – a szeptember 18-19-i MTV székház-ostrom miatt aztán elhalasztották. És világos már, hol volt az öszödi kazetta 2006 július 22-én? Ötödik ütem: október 1-e vasárnap – a helyi önkormányzati választással nyílik meg a Harmadik felvonás – a népakaratra hivatkozás joga, amely után a kifejezett népakaratra hivatkozva Orbán Viktor 72 órás ultimátumot is intéz az MSZP-hez, 72 órán belül, csütörtökön 13 óráig tegye meg az első lépést Gyurcsány Ferenc miniszterelnök menesztésére, ellenkező esetben az ellenzéki párt péntek délutánra a budapesti Kossuth térre hívja az állampolgárokat.

5.

De hát mi a jelentősége ennek? Mi a probléma azzal, ha éppen az lenne megállapítható, hogy Orbán Viktor 2006 július 22-én – közel két hónappal a nyilvánosságra kerülése előtt - ismeri az öszödi beszéd tartalmát? Ha úgyis volt, joga volt politikai stratégiát építeni rá, és egyetlen politikai vetélytársa sem cselekedett volna másként. Miért várjuk el éppen tőle a politikai naivitást, hiszen a demokratikus politizálásnak része a politikai harc is. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű.

A problémák a következők:

1) A Fidesz részéről azzal kezdődnek a problémák, hogy az öszödi beszéd szeptember 17-e előtti megismerését később is eltagadták. (lásd: Orbán Viktor nyilatkozatát az Indexben, 2006 október 25-én).  Ez azt jelenti, hogy Orbán Viktor szerint is van takargatnivaló ebben a történetben.

2) Továbbá: ha igaz a kazetta július 22-i Fidesz általi birtoklása – akkor ez alapvetően át kell, hogy értékelje a 2006 szeptember-októberi eseményeket. Vélhetően ez is a hivatalos tagadás oka. Ezesetben alapvetően nem a polgárok őszinte felháborodása volt a mozgatója az eseményeknek -  nem spontán, békés vélemény-nyilvánítás zajlott az utcákon, amelyet csak megzavart a szélsőséges elemek provokációja, - – ahogy ezt tartalmazza a Civil Jogász Bizottság jelentése is  - hanem ezzel szemben felülről szervezett és mozgatott hatalmi harcba vonták be és használták fel a párthívek tömegeit, és manipulálták ezzel az embereket.

3) A tartalmi kérdés – probléma – pedig az, hogy  az a politikai stratégia, amelyet az öszödi beszédre felépítettek – és ahogyan azt 2006 szeptember-október hónapban megvalósították, nos az belül marad-e a demokratikus politizálás keretein, vagy átlépi azt? A kormány illegitimmé nyilvánításával, és a népi ellenállás jogának önkényes meghirdetésével meghirdetésével, legitimmé nyilvánításával és ennek politikai kommunikációjával 2006. szeptember-október hónapban Orbán Viktor – az erőszakra való direkt felhívás nélkül is -  átlépte a demokratikus politizálás kereteit, a rendszerváltást követően példa nélküli módon megsértette az Alkotmány 2.§/3/ bekezdését, konkrétan annak utolsó mondatát.  Az MTV székház ostroma egy valóságos, nemleges bizonyítása annak az elméleti kérdésnek,  hogy a demokratikus politizálásnak része-e egy demokratikusan választott kormányt illegitimmé, az ellene fellépőket legitimmé nyilvánítani, lehet-e békétlenséget,  tüntetéseket, káoszt, a burkolt és a nyílt ellenállást törvényes úton – azaz erőszak bekövetkezte nélkül - szítani.

A 2006. szeptember-októberi eseményeket a kormánybuktatásra irányuló cselekvés szervezettsége, masszív alkotmányellenessége és az erőszak jelenléte folytán alappal nevezhetjük egy államcsíny-kísérletnek. Alkotmányellenes tevékenysége miatt kérdéses, hogy Orbán Viktor, és az általa vezetett Fidesz egyáltalán alkalmas-e arra, hogy bármilyen szerepet játszanak egy új alkotmány megalkotásában.

***

A részek így jönnek egymás után sorban:
1. Bevezetés – Rengéshullámok 2006-ból
2. Az első félidő: 2006. május 26-tól – 2006 július 10-ig
3. Nyolc bizonyíték arról, hogy 2006 július 22-én Orbán Viktor  már ismeri az öszödi beszédet
4. Akinek képi bizonyíték kell – az is van
5. „A Gyurcsány beszél rajta! Bombajó!” – Vajon mi lehet az?
6. A Fidesz titkos politikai forgatókönyve
7. Első felvonás: augusztus – a mozgósítás ideje
8. Második felvonás: szeptember - a robbantás ideje
9. Harmadik felvonás – október, az eltakarítás ideje
10. Napjaink problémái – a semmisségi törvény és az alkotmányozás

6 komment

Címkék: 2006 orbán gyurcsány öszöd tv ostrom

süti beállítások módosítása